Az öcsémet otthon keresztelte meg a pap, az újonnan épült szép nagy házban. Sőt, én is odahaza lettem megkeresztelve, ( talán éppen ezekben a napokban 39 évvel ezelőtt) de akkor még nagyanyáméknál laktunk, így az kevésbé látványos esemény volt…. No meg arra nem is emlékszem olyan jól, mint az öcsém keresztelőjére. Azon, hogy a pap… Tovább »
Atya gatya! Ez a pap kávéval is keresztel?
Az öcsémet otthon keresztelte meg a pap, az újonnan épült szép nagy házban. Sőt, én is odahaza lettem megkeresztelve, ( talán éppen ezekben a napokban 39 évvel ezelőtt) de akkor még nagyanyáméknál laktunk, így az kevésbé látványos esemény volt…. No meg arra nem is emlékszem olyan jól, mint az öcsém keresztelőjére. Azon, hogy a pap… Tovább »
Gyászollak még… Sosem gondoltam volna, hogy a gyász ennyire szép és felemelő is lehet….Két hete tudtam meg, hogy már csak lélekszinten találkozhatunk…ráadásul már másfél éve, hogy eltávoztál…Elmentél 38 évesen… Biztosan jelezted nekem, hiszen 2013 nyarán többször is álmodtam veled, csak a tudatom nem fogta fel, hogy ezek a nagy erejű, szeretetenergiával telített álmok emiatt lehetnek……
Téged is kiver a víz az “eMeLeM” szó láttán, és ha csak kiszagolod ennek a lehetőségét máris makacs öszvér üzemmódba kapcsolsz? De ugye tudod, hogy ilyenkor a hiedelmeid tartanak fogva, és elzárod saját magadat egy csomó jó dologtól.? Nyugi, nem akarlak beszervezni sehová, aki anyagi függetlenséget akar építeni magának az úgyis önként velem tart, viszont…
Röpködnek a szabad asszociációs gondolataim az új bizniszvumen szerepköröm kapcsán. És valahogy mindig a gyermekkoromnál kötök ki. Talán első vagy második osztályos lehettem amikor a tévében ment a Sandokan filmsorozat. Apámnak a kávén kívül a tévénézés volt a mások mániája. Éppen ma 59 éves. Isten éltesse az “öreget” sokkal szebben, mint eddig. Igazából persze még…
Gyermekként a kávé a mindennapjaim része volt. Persze nem én kávéztam napi rendszerességgel, hanem apám, de ő igen intenzíven művelte azt. Jómagam azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy akkoriban kávé folyt még a véredényeiben is, nem csak az alumínium lábasban, annyi bivalyerős feketét megivott. Ha apám kávéimádó jellemét vesszük alapul, akkor nagyon is testhezálló nekem a…
Kávébarna szemek, sötét haj ( vagy héj), sajátos íz(lés)világ, karakteres arc(ulat), misztikus feketeség… A szívem azonnal vadul ver, fejembe szökik a vér, rogyadoznak a lábaim és tágul a pupillám… Addig mindez rendjén is van , amíg egy helyes pasas gyakorol ilyen hatást az ember lányára, csakhogy velem a fekete kávé tette ugyanezt. Ha megittam…
Kislányként még minden rendben volt…Kávéztam rendszeresen… Na persze csak játszásiból, ahogyan a gyerekek szoktak. Rácsodálkoztam én is a felnőttekre, és lelkesem próbáltam utánozni őket… Nagyanyám volt a leginkább követhető kávézás témában, mert ő csak kavargatós kávét ivott reggelente. Ami a kiskanálon maradt, azt lenyalogathattam…egy ideig.. Később aztán úgy döntött, hogy inkább beszerez nekem valami gyerekeknek…
…sosem gondoltam volna, hogy én valaha is kávézni fogok.. azt meg végképp nem, hogy kávéval igyekszem majd anyagi függetlenséget és egy jobb, bőséggel teli életet teremteni magamnak… De az élet immár nyolc éve falhoz állított és tartósan ott tartott… Hát most innen elrugaszkodva indulok útnak. Irány a kávétenger, cél az anyagi függetlenség kikötője! ...