1.0KávéTündérhttps://kavetunder.cafeblog.huKávéTündérhttps://kavetunder.cafeblog.hu/author/kavetunder/A kávéimádó ember lányaGyermekként a kávé a mindennapjaim része volt. Persze nem én kávéztam napi rendszerességgel, hanem apám, de ő igen intenzíven művelte azt. Jómagam azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy akkoriban kávé folyt még a véredényeiben is, nem csak az alumínium lábasban, annyi bivalyerős feketét megivott.
Ha apám kávéimádó jellemét vesszük alapul, akkor nagyon is testhezálló nekem a <a href="http://www.tunder.egeszsegeskave.hu/uzleti_lehetoseg">KávéTündér, mint bizniszvumen </a>szerepkör. Megörököltem... A véremben van... Megszólalt a sejtemlékezet...Tombolnak a DNS-ek... Eddig lappangott a dolog, most hirtelen a felszínre tört... bár töredelmesen bevallom pár hónapig próbáltam elnyomni magamban, aztán vulkánként tört fel bennem mégis a kávés üzletasszony csírája. <em>/Hogy kihajt -e az még kérdés, de reménykedem és igyekszem../</em>
<strong>Feketevölgy,feketeszén,feketekávé - oszt' sikta..
</strong>
<p style="text-align: left">Apám a bányában dolgozott. Mielőtt elindult Feketevölgyre <a href="http://nepszotar.com/?szo=sikta">siktába</a>, bedobott néhány csésze feketét. Én kislányként kifigyeltem, hogy ki milyen járművel járt.... Anyai nagyapám lóhajtásossal közlekedett, keresztapám benzinhajtásossal<em> ( Skoda 105)</em>, apám pedig kávéhajtásossal.</p>
<a href="https://kavetunder.cafeblog.hu/files/2014/09/bringás.jpg"><img class="wp-image-59 size-large aligncenter" src="https://kavetunder.cafeblog.hu/files/2014/09/bringás-600x400.jpg" alt="kávés kerékpáros" width="600" height="400" /></a>
Hogy miként működött a kávéhajtásos jármű?
Nos nagyon egyszerűen. Apám bedobott az arcába 1-2 csésze kávét, felpattant a Csepel biciklijére, és elkerekezett Feketevölgyig. Kellett a megfelelő mennyiségű üzemanyag. Persze próbálkozott ő másféle meghajtásokkal is, különösen fizetésnapokon a "Hatlépcsős" presszó előtt elhaladva, de az rendszerint nem tett jót sem neki, sem a járművének.
<strong>Kávébarna föld alatt és felett...</strong>
Amikor én még kislány voltam pofon egyszerű volt a kenyérkereső tevékenység és a munkahelyzet. Nem volt rákényszerülve senki, hogy jobb híján bizniszvumen vagy bizniszmen legyen. A fiúk a föld alatt a bányában, a lányok pedig a föld felett, a Habselyemben dolgoztak. A nőknek munkát adó kötöttárúgyárat az ingoványos rét szélére építették.
Én már akkor is különc voltam a családban, fejembe vettem, hogy gimnáziumba fogok továbbtanulni. 1990 nyarán éppen az iskolaszerek beszerzése miatt kellett beutaznunk anyámmal Barcikára. Hazafelé a buszon velünk együtt jött anyám egyik nagyszájú, igen harsány, de erősen beszédhibás és enyhén hallássérült kolléganője. Rázendített hamar:
<em>- Te Ne-Ne-li! Ha -hallottad, hogy az emberek a bányából 40 év fődalatti' után nyugdíjba mehetnek? Mi meg dó'-dó'-gozhatunk ki tudja meddig... Hát tehetünk mi róla, hogy a Habselyem nem a főd' alatt van?</em>
- <em> Ott lesz már az is nemsokára a föld alatt, Törökné."</em> -vágta rá anyám, és az egész buszban kitört a röhögés
<p style="text-align: center"> <a href="https://kavetunder.cafeblog.hu/files/2014/09/feketevölgy.jpg"><img class="alignnone size-large wp-image-80" src="https://kavetunder.cafeblog.hu/files/2014/09/feketevölgy-600x395.jpg" alt="feketevölgy" width="600" height="395" /></a></p>richhttps://kavetunder.cafeblog.hu/files/2014/09/bringás-150x150.jpg150150